Carus misztikus táblája; forrás: Wikimedia Commons

P. Carus könyvében szereplő „Titokzatos tábla”
egy teknőc hátán, többek közt a nyolc ősjellel,
a 12 állatjeggyel és Nagy Yü bűvös négyzetével.

A kilences szám jelentős szerepet töltött be az ősi kultúrákban, kapcsolatban állt a mennyei hatalmakkal, esetleg közvetítette azt különféle szimbólumokon keresztül, meghatározott időszerűséget, útmutatásul szolgált a beavatottak számára a világegyetem megértéséhez vezető úton. A kilences számra – pontosabban 1-től 9-ig az egész számokra – épülő, ma ismert metafizikai módszerek közül a legismertebb a kínai Repülő Csillag Feng Shui, illetve a szintén kínai eredetű, de a japánok által újrafelfedezett Kyu Sei Ki-Gaku (九星気学 Kilenc Csillag Ki-tanulmány). Mindkettőnél központi szerepet játszanak a Göncölszekér csillagkép csillagai és a mögöttük rejlő, általuk kifejeződő erők, hatások.
Ez eddig meglehetősen misztikusnak hangzik, ám a módszerek alapelvei matematikai összefüggésekre és csillagászati megfigyelésekre épülnek, tehát az említett hatásokat modellező rendszer nagyon is az ésszerűség talaján áll.

Bár a használatuk némileg eltér – így a két módszer önmagában alkalmazandó, nem mosható össze! –, az alapot adó matematikai rendszer azonban közös. Az ősi kínai forrásokban Hé Tú (河圖 Ábra a Sárga-folyóból), illetve Luò Shū (洛書 Írás a Luo-folyóból) néven1 szerepel ez az egész számokból álló rendszer. Egyszerűsége ellenére tulajdonképpen mindent magába foglal, és szinte az összes metafizikai módszer alapelvének számít. A legendák szerint a Hé Tút a Sárga-folyóból kivágtató sárkány-ló szőrének világos és sötét foltjai alapján alkották meg, a Luò Shūt pedig a Luò-folyóból előbukkanó sárkány-teknős páncéljának mintázata alapján.

A Luò Shū emlékét legkorábbról a Változások könyve őrzi, ahol a legendás sámánkirályok, Fu Xi és Nagy Yü szerepelnek „feltalálóiként” – persze nem ezt a szót használja a Könyv, inkább úgy számol be róluk, mint a világegyetem működésének mintázatát megfigyelő és megértő személyekről, akik tapasztalásaikat e két ábra segítségével örökítették meg.

夫易,聖人之所以極深而研幾也。 [...] 河出圖,洛出書,聖人則之。 [...] 聖人有以見天下之賾,而擬諸其形容,象其物宜,是故謂之象。聖人有以見天下之動,而觀其會通,以行其典禮

„A változások azok, amelyek révén a szent bölcsek minden mélységet elértek és mindennek a csíráját meg tudták ragadni. [...] A Sárga-folyóból ábra, a Luo-folyóból írás bukkant elő – a szent bölcsek alapelvként tekintettek rájuk. [...] A szent bölcsek képesek voltak áttekinteni az Ég-alatti zűrzavaros sokféleséget. Megfigyelték a formákat és a jelenségeket, ábrázolták a dolgokat és tulajdonságaikat, ezeket nevezték Képeknek. A szent bölcsek képesek voltak minden Ég-alatti mozgást áttekinteni, megfigyelték, hogy a mozgások miként találkoznak és függnek össze, hogy követhessék a folyamatok örökös rendjét.

– 易經 Yì​jīng, a Változások Könyve
(Pressing Lajos és Deseő László fordításának felhasználásával)

Az ősi szövegek tanúsága szerint tehát az említett ábrák alapvető útmutató eszközként szolgáltak a térben és időben bekövetkező változások rengetegében. Metafizikai iránytűként segíthettek elkerülni a bajt és felismerni a kedvező lehetőségeket.

Mindkét ábra 1-től 9-ig tartalmaz számokat világos, illetve sötét pöttyökként, csak más-más elrendezésben. A Hé Tú a világegyetem korábbi, eredendő, egyensúlyi állapotát tükrözi, a Luò Shū pedig későbbi, már változásban lévő állapotait, illetve magukat a változásokat képezi le. Ez utóbbi ábrát a mai kor matematikusai leginkább harmadrendű bűvös négyzetként emlegetik.
Nos, a matematikát a Természet nyelvének tartják, általa remélik a világegyetem megértését. Jakob Bernoulli, svájci matematikus, a valószínűségelmélet egyik atyja említette egyszer, hogy „A matematika minden tudományt befolyásol, ám a matematikát egyik sem.” A bűvös négyzetek már a kezdetektől fogva ámulatba ejtették a tudósokat, megannyi titkát megfejteni csak részben tudták.
Ahogy a világegyetemben, a természeti jelenségekben, úgy a bűvös négyzetekben is a látszólagos egyszerűség – illetve a magasabb rendűeknél a látszólagos káosz – ellenére számos szabályszerűség és megdöbbentő szimmetria fedezhető fel. Például a szóban forgó, legkorábban Kínában felfedezett 3x3-as bűvös négyzet

  • sarkain csak páros számok állnak,
  • a többi szám pedig mind páratlan szám;
  • minden sorában, oszlopában ill. átlóján álló számok összege 15;2
  • mivel a középpontban az 5-ös áll, így az egymással szemközti számok (pl. 8+2, 3+7, 9+1) összege mindig 10;3
  • a négyzetben szereplő összes szám összege 45;4

A Változások könyve a szimmetria jegyében – illetve a Hé Túval összefüggésben – megemlíti a 10-es számot is, amely középen kap helyet.Így a páros számok összege 25, a páratlan számoké 30, melyek összeadva 55-öt adnak.5 A páros számok összekötve egy szabályos négyzetet alkotnak, a páratlan számokat összekötve pedig kört kapunk középponttal. A négyzet ill. szögletesség a Földet jelképezi, a kör ill. kerekség pedig a Mennyeket, ezzel utalva arra, hogy az ábra a világmindenség leképezésére szolgál. A Nappálya fokai jelzik az időt, az irányok pedig a teret.

Platón Az állam c. művében egy különös, 27x27-es négyzetet említ, melynek alapszáma a 9, és összefüggésbe hozza az emberi élettel és az időszámítással6. Ezen kívül valódi bűvös négyzetek szerte a világon előfordultak: védikus szertartásokhoz használt yantrákon7, tibeti mandalákon vagy más, asztrológiával kapcsolatos szimbólumokként8, óegyiptomi talizmánokon, perzsa és arab mágiával foglalkozó ill. matematikai írásokban9, hermészi mágiával foglalkozó okkult művekben10, egy német jezsuita tudományos művében11, reneszánsz festményeken12, szabadkőműves jelképek hátterében, illetve spanyol keresztény templomok homlokzatán13. A számok elrendezésében megmutatkozó lenyűgöző szimmetriát, illetve a kör és a négyzet mértani jelentőségét alapul véve a szakrális geometria tisztelői megalkották a quincunx építészeti-művészeti formát, amelynek mintájára több fontosabb vallási vagy politikai épület és díszítőelem született meg a középkori ill. reneszánsz Európában.14

A 9 Csillag Ki és a Repülő Csillag Feng Shui módszerek velejét is a számok elrendezése adja a Luò Shū négyzetben.
司馬遷 Sī​mǎ​ Qiān, a kínai történetírás atyja, neves csillagász, naptárkészítő i.e. 109-91 között megírt legjelentősebb művében15 említi, hogy a Göncölszekér csillagai a Mennyek központjából irányítják a négy évszak változásait, őrzik a változó állapotok összhangját és meghatározzák a naptári periódusokat. A változások aszerint alakulnak, hogy a Mennyekben felváltva uralkodó, halhatatlan Kilenc Fenséges Csillagúr (九皇星君 Jiǔ Huáng Xīng Jūn) – akikre úgyis utalnak mint az Északi Véka Kilenc Csillaga (北斗九星 Běi​dǒu Jiǔ Xīng) – közül épp melyik van uralmon. Egyenrangúak az uralkodás tekintetében, tehát mindegyikük pontosan egyforma ideig van hatalmon.
A bűvös négyzetről a számok elrendezése alapján leolvashatóak változások, történések, hatások, valamint a számok jelzik többek közt az uralkodási időszakokat, az uralkodási sorrendet is (periodicitás). Az uralkodási ciklus hossza alapulhat közvetlenül a 9-es számon – így 9 évente, 9 havonta, 9 naponta, ill. 9 kettősóránként váltják egymást; de meghatározható a 180 éves Nagyciklus kilencedrészeként is – azaz 20-éves uralkodási periódusként. Az előbbi megközelítést megtalálhatjuk mindkét említett módszerben, az utóbbit csak a Repülő Csillag Feng Shuiban használják. Jelenleg a 8. periódus tart, tehát a 8-as számmal jelölt csillag az uralkodó csillag (令星 líng xīng).

A nyugati okkultizmus képviselői nagy valószínűséggel e tudásból meríthettek, amikor mindegyik bolygónak megfeleltettek egy-egy – a Földhöz közeledvén egyre magasabb rendű – bűvös négyzetet. A sorban a legtávolabbi planéta, a Szaturnusz kapta tehát a legalacsonyabb rendű, a 3x3-as négyzetet. Héber betűket használtak, amiknek a gemátriai hagyomány szerint számértékeik voltak; a négyzetben szereplő összes szám összege adta meg a bolygó angyalának (אגיאל‎, Ágiél) és démonának (זאזל, Zázél) nevét.16
Szaturnusz a vetőmag és a földművelés istene volt a római mitológiában, a görög Krónosz (Κρόνος) megfelelője. Ő felelt a magvak kikeléséért, az ő akaratát követték a földművesek vetéskor és aratáskor, így később az évszakok, a naptárak, azaz az emberi idő istenévé vált. Krónosz alakja is eggyé vált Khrónoszéval (Xρόνος), aki az orfikus kozmogónia teremtés előtti, kígyótestű időistene. A mítoszok szerint elmaradhatatlan társával, Elkerülhetetlen Szükségszerűséggel (Ananké, Ἀνάγκη) együtt körbefonta a világtojást, majd összeszorítva felrepesztették azt és megalkották a rendezett világegyetemet. Miután kialakultak a tengerek és a szárazföldek, folytatták körforgásukat a kozmoszban, gondoskodva az égitestek keringéséről és az idő véget nem érő haladásáról (tkp. a változásokról).

További érdekes hasonlóságokat fedezhetünk fel a görög mitológia és a Luò Shū alkalmazása között, amely arra enged következtetni, hogy az okkultisták tisztában voltak a kínai bűvös négyzet szerepével és jelentőségével17:

  • Örök körforgásával Khrónosz felel a világegyetemben zajló változásokért, a Luò Shūból pedig kiolvashatóak ezek a változások.
  • Krónosz egy titán, az Ég (Uránosz) és a Föld (Gaia) gyermeke, ahogyan a Luò Shūban is megmutatkozik mind az Ég (páratlan/yang számok, kör), mind a Föld (páros/yin számok, négyzet).
  • A görög világtojás-jelkép, az égi körforgás párhuzamba állítható a Luò Shū-beli kör, a rendezett világegyetem pedig a szabályos négyzet szimbólumával.
  • Krónosz felfalta gyermekeit (Poszeidónt – a vizet, Démétért – a földet, Hérát – a levegőt, valamint Hesztiát – a tüzet). Ez értelmezhető akár úgy is, hogy magában hordozza mind a négy őselemet, a világegyetem alkotóelemeit. A Luò Shū számaiban kifejeződik a világegyetem változásait tükröző öt állapot: 1 – víz; 2,5,8 – föld; 3,4 – fa; 6,7 – fém; 9 – tűz.
  • A K(h)rónosz által megtestesített, mindent elemésztő idő képe azt is tükrözi, hogy minden lehetőséget magába foglal, mindenre kiterjed. A Luò Shū egy átfogó eszköz arra, hogy feltérképezzük lehetőségeinket térben, időben és emberi vonatkozásban, vagyis az élet mindhárom szintjén, teljes körűen.
  • A Kilenc Csillag uralkodási sorrendjét A LuoShu számai összekötve, illetve Saturnus pecsétje Cornelius Agrippa könyvéből(magától értetődően) a bűvös négyzet számainak növekvő sorrendje mutatja. A számokat így összekötve egy sajátos vonalmintát kapunk. Cornelius Agrippa könyvében Szaturnusz Pecsétje néven találjuk meg a számok összekötésével előálló szimbólumot apróbb különbségekkel.18
  • A nyugati asztrológiában Szaturnusz a nagy sors bolygója, sorsfordító nehézségeket (infortuna maior), próbatételeket (a régiek úgy nevezték: a Küszöb Őre), illetve végzetszerű találkozásokat, eseményeket, sorstendenciákat, karmikus adottságokat jelez.19 A Luò Shū egy olyan egyetemes életvezetési eszközt ad alkalmazója kezébe, amivel mind térben, mind időben, mind pedig emberi viszonylatban értékelheti a lehetőségeket, megtalálhatja a kiutat az élet nehézségei közül, amellyel saját kezébe veheti a sorsát. 

 

A későbbiekben néhány példán keresztül igyekszem még rávilágítani a Luò Shū gyakorlati alkalmazásának előnyeire.

 

Megjegyzések:

^ [1] Később a Jiǔ Gōng Tú (九宮圖 Kilenc Csarnok Térképe) elnevezést is használták az utóbbira.
^ [2] Ennyi fokot tesz ki a Nappályán egy szoláris év huszonnegyed része, azaz egyetlen szoláris időszak.
^ [3] A 十 (tíz) a mindenség, a teljesség száma a kínaiaknál, egyszersmind a középpontot is jelképezi az írásjegy alakjánál fogva – ahogyan a római X is. A hagyományos kínai időszámítás 10 Égi Cselekvőt különböztetett meg a Nap-Föld viszony szerint, a négypilléres sorselemzés 10-éves szerencseperiódusokkal számolja az életben bekövetkező nagyobb fordulópontokat.
^ [4] Ennyi fokot tesz ki egy nyolcada az évnek Égi vonatkozásban, Földi viszonylatban (irányként) lefedi a nyolc égtáj egyikét, metafizikailag pedig a nyolc ősjel (八卦 bāguà) egyikét. A négyzeten nyolc szám veszi körül a középsőt, amik a négy fő- és négy mellékégtájat is jelzik a középpont viszonylatában.
^ [5] 天數五,地數五,五位相得而各有合。天數二十有五,地數三十,凡天地之數,五十有五,此所以成變化,而行鬼神也。 „Az Éghez öt, a Földhöz is öt szám tartozik. Az öt helyen elosztva őket mindegyiknek megvan a maga kiegészítője. Az Ég számainak összege 25. A Föld számainak összege 30. Ég és Föld számainak összege 55. Ez az, amely a változásokat és átalakulásokat beteljesíti, a démonokat és isteneket mozgásba hozza.” (A Változások Könyve, Deseő László fordításában)
^ [6] „Tehát a türannosz gyönyörének képe egy síkidom az oldalhosszúság száma szerint (9). [...] A távolság, amennyire állnak egymástól, világos lesz az alapszám (9) négyzete, majd köbe szerint (93-729). [...] Bizony ez igaz és az életnek megfelelő szám, hiszen megfelel a napok és éjszakák, a hónapok és évek számának is.” (Jánosy István fordításában)
^ [7] A Návagráha yantra a kilenc bolygóistenség káros hatásaitól védelmez; 3x3-as bűvös négyzetekből áll, amelyből a Napé megegyezik a Luò Shū négyzetével (bár a számok tükrözött elrendezésben szerepelnek). A Lákshmí-Gánésa yantra ugyancsak harmadrendű négyzetet ábrázol; a siker és az anyagi gyarapodás útjába álló akadályok eltávolítására alkalmazzák. Az egyik kadzsurahói templomon látható, X. századra keltezett Chautisa yantra egy negyedrendű bűvös négyzet, amelyben minden 2x2-es alnégyzet számainak összege 34.
^ [8] A tibetiek a kínai mítoszokból építkeztek, náluk is él a teknős páncéljáról származó bűvös négyzet legendája, és a Föld kilenc urának (sa bdag) uralkodási ciklusaihoz kapcsolódó kilenc mewa. (forrás)
^ [9] Az arabok már a hetedik századtól kezdve ismerték és tanulmányozták a bűvös négyzeteket csillagfejtési célzattal (kínai v. indiai kapcsolat feltételezhető). Kr. u. 983 körül keletkezett enciklopédiában (Rasa'il ikhwan as-safa') szerepelnek ötöd- és hatodrendű négyzetek, de egyszerűbb változataikat számos arab matematikus munkájában megtalálni. Muhammad al-Buzdzsáni, X. századi perzsa matematikus és csillagász 33 bűvös négyzetet ábrázolt és vizsgált könyvében, főleg görög művekre támaszkodva. A Shams Al-ma'arif (A Tudás Napjának Könyve) egy XIII. századi varázskönyv az arab és muszlim világ legmeghatározóbb műve az arab mágiáról; 4x4-es bűvös négyzetet ábrázolnak benne az arab ábécé jeleit használva. Arab számokat tartalmazó 6x6-os bűvös négyzetet (amely a Napot jelképezte) véstek egy XIV. századi mongol herceg, Anxi, palotájának talapzatába, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket.
^ [10] Marsilio Ficino és Pico della Mirandola hermészi mágiával foglalkozó munkái alapján Heinrich Cornelius Agrippa 1510-ben megírta a De Occulta Philosophia című művét. A kámeáknak is nevezett, 3-9. rendű bűvös négyzetet az akkor ismert hét bolygó (Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz, Merkúr, Nap, Hold) hatásaival kapcsolták össze, és mágikus szertartásokhoz alkalmazták. A hol számokból, hol betűkből építkező bűvös négyzetek később megannyi grimoire-ban előfordultak (pl. a legkorábban Pompeii romjainál is felbukkant SATOR négyzet a Salamon Kulcsában; Aptolcater mester Hatalom könyve; Abramelin, egyiptomi mágus szent varázskönyvének III. kötete stb.).
^ [11] Athanasius Kircher matematikus, geológus és biológus, az Arithmologia sive De abditis numerorum mysterijs (1665) c. könyvét javarészt a bűvös négyzeteknek szentelte. 3-9. rendű négyzeteket vizsgált, tisztában volt a 3x3-as négyzet kínai múltjával és úgy tartotta, hogy egy szeráf őrzi a titkát a Mennyekben. Rámutatott a számok hatványának jelentőségére és arra, hogy bármely bűvös négyzetben püthagoraszi számhármasok fedezhetőek fel Luò Shū elrendezésben.
^ [12] Albrecht Dürer: Melankólia I. (1514) c. képén látható negyedrendű bűvös négyzet számai közti összefüggések például 14 féle négyes, illetve 15 féle kettes szimmetriát alkotnak, így a 34-es összeget (azaz e négyzet bűvös állandóját) 86-féleképpen olvashatjuk le Dürer négyzetéből.
^ [13] A Luò Shū 20-szal megnövelt és tükrözött számait olvashatjuk le egy zurgenai templom homlokzatán díszelgő bűvös négyzet „belső magjáról”. A tükrözés tulajdonképpen nem változtat a lényegen, a kínaiak eredetileg ugyanis az irányokat fordítva ábrázolták (lent az észak, fent a dél, jobbra a nyugat és balra a kelet). Egy másik, negyedrendű bűvös négyzet látható a Sagrada Família homlokzatán, melynek állandója 33, a krisztusi évek száma.
^ [14] A képek balról jobbra, fentről lefelé: 1. oltárterítő (kb. i.sz. 450); 2. Lindau Evangélium borítója (kb. 875); 3. A Cosmati-járda cserépmozaikja (kb. 1150-1350) 4. Leonardo Da Vinci templomvázlata (kb. 1485); 5. Vittore Carpaccio: Partenza degli ambasciatori (kb. 1498). (forrás)
^ [15] A 史記 Shǐ​jì (A történetíró feljegyzései): 天官書 Tiānguān Shū (A Mennyek hivatalának könyve) fejezetében.
^ [16] Mindkét név számértéke negyvenöt: אגיאל‎: 1+3+10+1+30 = 45; זאזל‎: 7+1+7+30 = 45;
^ [17] Jóindulattal akár az is elképzelhető, hogy az ősi szent bölcsekhez hasonlóan ők maguk is felfedezték a világegyetem eseményeiben, változásaiban rejlő alapvető szabályszerűségeket, rendezőelvet.
^ [18] A kis karikák feltehetően csupán esztétikai céllal kerültek az ábrára, találni más változatokat is, például itt vagy itt.
^ [19] Forrás: Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989; 113., 120-121. oldal

 

A bejegyzés trackback címe:

https://valosagtura.blog.hu/api/trackback/id/tr743091452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása