Rövid válaszként azt mondhatnánk, hogy sehogyan. :)
Ugyanis nem egyenlő a két fogalom. Inkább azt mondhatnánk, a 卯 az alapfogalom, és a nyúl állatképe kapcsolódik ehhez. Egyfajta segédlet, ami által az egyszerű földműves is a világegyetem működésével összhangban végezheti dolgát, nem szükséges a Földi Támaszok összetett és elvont fogalomrendszerét tanulmányoznia hozzá. A hétköznapi világban a nyúl tulajdonságaiban visszaköszönnek a 卯 által képviselt metafizikai összefüggések, hatások.
A helyes kérdés tehát az: hogyan kapcsolódott a 卯-hoz a Nyúl képe?
Az állatövi jegyek kialakulásáról keveset tudni. Közvetlen kapcsolata nincs semelyik másik zodiákussal. Annyi bizonyos, hogy előbb használták a Földi Támaszok rendszerét, az állatképeket csak jóval később rendelték hozzájuk. Az előző cikkben volt szó róla, hogy a 甲子 Jiǎzǐ ciklus alkalmazására már a legkorábbi írásleletekben (i.e. III. évezred) is van bizonyíték. A hadakozó fejedelemségek korából (i.e. 475 - i.e. 221) való kerámialeleteken többször is felbukkan az állatöv ábrázolása, illetve a Dalok könyvének (i.e. VIII-VI. század) régi verseiben is találhatóak finom utalások bizonyos állatok és az egyes időszakok kapcsolatára1.
Az állatjegyek kialakulásáról és sorrendjük okairól különféle mesék2 maradtak fenn, melyek rendszerint az egyes állatok jellegzetes tulajdonságait hangsúlyozzák ki. A Patkány ravasz, az Ökör engedelmesen tűr, a Sárkány nemeslelkű, a Disznó lusta stb. Ésszerűbb magyarázat persze az, hogy az időszakok azt jelzik, mikor a legtevékenyebb az adott állat. Például az egerek és patkányok éjfélkor kutatnak élelemért, a kutyák az esti órákban ugatnak leginkább, a madarak pedig napnyugtakor kezdenek igazán rázendíteni, a melegvérű kígyók délelőtt bújnak elő, a ló a déli nap hevében is állva marad stb. Ez azonban csak a felszín, részleges magyarázatokat adhat csupán...
A lényeg a Földi Támaszokban, illetve azok összefüggéseiben van. Régi sorselemzési szövegekben olykor szinonimaként használják a Földi Támaszok jelét és az állatképek jelét. Például az alábbi szövegben nem az egyes állatokra gondolnak, hanem a mögöttük meghúzódó metafizikai elvekre:
乙木雖柔，刲羊解牛；
„乙 fája bár lágy és hajlékony, képes levágni a Kecskét s felkoncolni az Ökröt.”– Zi Ping valódi magyarázata3
A 乙-ről már említettük, hogy a 卯-ban (Nyúl) a leghangsúlyosabb és a fa változási állapotot képviseli. Nos, a nyulak egyes rendhagyó esetektől eltekintve nem igazán támadják meg a kecskéket vagy a teheneket. :) A fenti mondatban szereplő Kecske és Ökör a 未 és a 丑 Földi Támaszokra utal, amelyek leghangsúlyosabban föld tulajdonságokat képviselnek az öt változási állapot szerint. A természetben a fák hajlékony, de erős gyökereikkel szétfeszítik, megrepesztik a tömör földet. Akár teljesen kimeríthetik a talajt azzal, hogy kiszívják belőle a nedvességet, s felemésztik a benne lévő tápanyagokat. Leginkább erre a természeti összefüggésre utalnak a szövegben a „pusztító csapások”, nem pedig az állatok halálos harcára.
Egyúttal arra is rávilágít ez a kis idézet, hogy a Nyúl időszakok nem feltétlenül előnyösek mindenki számára. Némelyeknek többet kell munkálkodnia idén, mások pedig élvezhetik az év nyújtotta kedvező hatásokat. Az öt változási állapot viszonyától, arányától és egyensúlyától függ, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár egy adott időszak. Olykor teljesen megújulhatunk, irányt válthatunk, olykor gyengülhetünk, máskor erősödhetünk – rajtunk múlik azonban, hogyan kezeljük ezt a változást, mit hozunk ki belőle.
Megjegyzések:
^ [1] 180. vers, 吉日 Jí Rì (sajnos az elterjedt magyar fordítás ezt nem tükrözi, így saját átültetés olvasható itt): 吉日庚午 既差我馬 „Jó nap a Geng-Wu 庚午 lóra kapni.” – ahol 庚午 egy Yang Fém Ló napot jelöl.
^ [2] Például itt olvashatunk arról, hogyan versenyeztek egymással az állatok a Jáde Császár kegyeiért; itt pedig arról, miként részesültek Buddha áldásában. A történet egy változatát megtekinthetjük gyönyörű mozgóképként is. Az állatok rajzát a kínai jelük alkotja, s néhány, hasonlóan a díszletbe bújtatott kifejezést is felfedezhetnek a kínaiul értők a történet során. Csodálatos alkotás!
^ [3] 子平真詮 (Zǐpíng zhēnquán): 1779-ben írt alapmű a négypilléres sorselemzéshez; szerzője 沈孝瞻 (Shěn Xiào Zhān)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.