Törzsek és Ágak
Címkék: 地支 földi támaszok 甲子 jiǎzǐ ciklus 天干 égi cselekvők 八字 bāzì 4pillér
2011.02.12. 14:24
Amikor a jelek elsőként lefordításra kerültek, a fordítók még nem rendelkeztek kiterjedt ismeretekkel az ősi nyelvi viszonyokban, még kevésbé voltak jártasak a kínai metafizikában. Ezért nem volt könnyű dolguk, az alapos tudás hiánya téves értelmezéseket, félrefordításokat eredményezhetett.
A jelek első előfordulása legalább a Shang-dinasztia uralkodásának idejére (i.e. 1600 – 1046) tehető. Már megtalálhatóak a jóscsontokon és bronzvéseteken, vagyis a legkorábbi kínai írásemlékeken, mint uralkodók vagy uralkodási időszakok nevei. Egyes történészek ez alapján azt feltételezik, hogy ezek klánok, nemzetségek nevei lehettek, de erre nincs bizonyíték. A hagyományos metafizikai megközelítés az, hogy mindig is korszakok váltakozását jelölték általuk. Mai hétköznapi alkalmazásuk már eltávolodott a metafizikától, ábécéként és számlálószókként használják őket (甲 = 'A', első; 乙 = 'B', második; stb.).
Az időszámítás a kínai hagyományos naptárakban a 甲子 Jiǎzǐ hatvanlépéses ciklusa szerint történik. A 天干 és 地支 tulajdonképpen két csoportnév; az előbbi 10, az utóbbi 12 fejlődési szakasz jelét foglalja magába, amelyek párokat alkotva váltakoznak egymás után. 10 és 12 legkisebb közös többszöröse a 60, így adódik a 60-as 甲子 Jiǎzǐ ciklus.
Minden 60-éves ciklus a 甲子 (Yang Fa Patkány) évvel kezdődik, ahol 甲 Jiǎ az Égi ciklus szerinti változások, a 子 Zǐ pedig a Földi ciklus szerinti változások kezdeti állapotát jelzi, együtt alkotnak egy párt. A ciklus utolsó tagja a 癸亥 Guǐ Hài (Yin Víz Disznó). A hónapok, napok, kettősórák is ilyen egymást követő párokat alkotnak. Mind a 60-as ciklust követve váltakoznak, miközben szorosan összefüggenek egymással.
A számítások részleteire terjedelmi okokból most nem térnék ki, a lényeg, hogy a 甲子 Jiǎzǐ a kínai időszámítás alapja, a váltakozó 地支 - 天干 párok az idő változását szemléltetik. A tibeti, koreai, japán, vietnámi hagyományos naptárak ezt a kínai rendszert vették át, így például a „tibeti asztrológiában” is megtalálhatóak ezek az összefüggések.
Visszatérve a fordítási kérdésre: A 天 Tiān és 地 Dì kifejezések átültetése nem volt bonyolult, számos szövegben szerepelt az Ég/Menny és a Föld fogalma. Ám a másik kettő már több értelmezési lehetőséget is kínált2. A 支 első szótári jelentésénél „ág, leágazás” szerepel, a 干 esetén pedig „törzs, fatörzs”. A fa elterjedt metafora a kínai szövegekben, így kézenfekvő volt ekképp fordítani. A Sān Mìng Tōng Huì (三命通会 „Három sors összefonódása”)3 szintén a fa-hasonlatot használja a következő magyarázatban:
夫干猶木之幹,強而爲陽;支猶木之枝,弱而爲陰。
„A 干 Ganok olyanok, mint a fák törzse: erősek, így hát yang jellegűek; a 支 Zhik olyanok, mint a fák ágai: gyengék, így hát yin jellegűek.”
Ám ezzel a hatások megnyilvánulási jellegére utal (az írásjegyek többrétegű értelmezésén keresztül), nem pedig arra, hogy egy természetellenes, fejjel lefelé álló fa képét ábrázolnák a sors pillérei. Az állatjegyeket tárgyaló szakaszban írja is:
或問:地支有屬相,而天干則無者,何也?答曰:天干動而無相,地支靜而有相。
„Felmerülhet a kérdés: miért van az, hogy a 地支 Di Zhikhöz kapcsolódnak (állat)képek, a 天干 Tian Ganokhoz pedig nem? A válasz így hangzik: a 天干 Tian Ganok mozgásban vannak, így nincs képük; a 地支 Di Zhik mozdulatlanok, így tartozik hozzájuk kép.”
A metafizikai módszerek a természet megfigyeléséből születtek, a természeti törvényeket és mögöttük rejlő működési elveket mintázzák. Nyilvánvaló, hogy a természetben a fák törzsei azok, amik mozdulatlanok, s az ágak mozognak a szélben, nem pedig fordítva. Továbbá ebből a könyvből és más sorselemzési művekből kiderül, hogy a 天干 Tiān Gànok képviselik a felszínen cselekedetekben megnyilvánuló változásokat, a történéseket, a 地支 Di Zhik pedig a tetteknek támaszt nyújtó, támogató, fenntartó – vagy éppen a kibontakozást akadályozó – erőket, körülményeket. Ha ragaszkodni akarnánk a fa hasonlathoz, a 支 zhī a földfelszín alatti résznek (a Földben szétágazó gyökérzet), a 干 gàn pedig a földfelszín feletti résznek (az Ég felé törekvő törzs és lombozat, ill. szár és virágzat) felelhetne meg. A 天干 Tiān Gànok gyökeret eresztve a 地支 Dì Zhīkban lelhetnek támaszra, a 地支 Dì Zhīk pedig a 天干 Tiān Gànokban bontakozhatnak ki. Ennélfogva a fordítás a szótári második jelentés alapján pontosabb:
天干 – Égi Cselekvő(k)4
地支 – Földi Támasz(ok)5
A Valóság-túra blogon így is fognak szerepelni.
Megjegyzések:
^ [1] A Négypilléres Sorselemzésben a négy pillért e két összetevő párosai adják az év, hónap, nap és kettősóra tekintetében. Felül a 天干, alul a 地支 helyezkednek el.
^ [2] A 干, 幹, illetve 乾 tradicionális írásjegyeket az egyszerűsített írásmódban egyaránt a 干 jelöli; ahogyan a 枝 és 支 írásjegyeit is egyaránt 支 jelöli az egyszerűsített változatban. Ez tovább nehezítheti a régi szövegek – gyakran egyszerűsített módon átírásra kerülő – értelmezését.
^ [3] A Négypilléres Sorselemzés egyik legfontosabb műve. A XVI. században (Ming-kor) állította össze Wàn Mín Yīng (萬民英, felvett nevén: Wàn Yù Wú 萬育吾).
^ [4] 干 avagy 幹 (gàn): 1. törzs, fatörzs; 2. csinál, (munkát) végez, dolgozik;
^ [5] 支 (zhī): 1. ág, leágazás; 2. megtámaszt; támogat;
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal