Az elmúlt hetekben több előrejelzés is megjelent a közelgő Fa-Ló évéről a nagyvilágban és magyar nyelven is. Néhányan kérdeztétek, hogy mit gondolok róluk, s mivel sokszor különböző dolgokról írnak, kíváncsiak voltatok arra is, hogy akkor most melyik mond igazat. A következőkben három fő pontban összefoglalnám a meglátásaimat.

1. Az év kezdetének helyes időpontja

Napóra - Forrás: Steven Ha
Steven Ha

Először is, a kínai asztrológiaként is ismert Négypilléres Sorsfejtés, illetve 9 Csillag Ki születési képleteinek megállapítása, évi kiértékelése napévek és szoláris hónapok alapján történik, nem pedig holdnaptári holdévek s holdhónapok szerint. Ennélfogva a januári vagy február végi évkezdet téves e módszerek esetében. Persze kínai asztrológia néven találhatóak más, holdnaptárt alkalmazó módszerek is, de ezek vagy egyéb időmérési elveken alapulnak (pl. Zi Wei Dou Shu / Bíbor Csillag asztrológia) vagy népi megközelítések (pl. holdhónapokkal számoló állatjegyes horoszkópok). Illetve a hagyományos kínai újév alatt holdújévet értenek, amit a téli napforduló utáni második újholdat követő napon ünnepelnek. Egyébként most eme újhold pontos időpontja: 2014. január 30. 21:40:47 UTC, ekkor áll a Nap az évi útjának legmélyebb pontján (a Vízöntőben) együtt a Holddal.

A négy pillér által szemléltetett képlet egy adott pillanatban vált az új napévre (tehát nem éjfélkor, vagy a 子 Zi Patkány kettősóra kezdetekor, hanem ettől akár órákkal is eltérve, egy adott másodpercben) – tükrözve azt, hogy az események adott mintázata éppen akkor válik érvényessé, amikor a Nap az Ekliptika adott pontjára ér. Addig inkább csak szunnyadó lehetőségekről beszélhetünk, bár kifinomult érzékeléssel észlelhetők az ébredő változások, a tapasztalatok szerint novembertől. Mivel a 2014. február 3. 22:04 (UTC) időpontban induló napév minőségének égi összetevője  Jiǎ (Yang Fa) – amely a klasszikusok szerint az évkörön a 亥 Hài (Disznó) havában születik meg –, az elterjedt novemberi sejtés a jelen esetben semmiképpen sem megalapozatlan.

2. Általánosítások és az egyéni sors

szemelyes-altalanos.pngSzámos módon lehet értelmezni egy időminőséget s annak összetevőit, vetületeit. Ám az adott helyzetben, adott személyre vonatkozóan leginkább egyféleképpen. A könyvekben, magazinokban és az interneten közölt előrejelzések viszont ritkán szólnak adott helyzetekről, még kevésbé személyre szabottak. Általánosítások – vagy legalábbis törekvések általánosan igaz tanácsok közlésére. Hiteles szakemberként igen nehéz mindenkire érvényes megállapításokat adni, erről már írtam korábban is. Éppen ezért félrevezetőek lehetnek az olyan kijelentések, amelyek lehetőségek, hajlamosító tényezők helyett tényekként állítják be az adott hatást.

Szerelemről, gazdagságról, jó- s balszerencséről vajon lehet-e valós megállapításokat tenni a párkapcsolat, a vállalkozás vagy egyéni sors konkrét szereplőinek kihagyásával? Kecsegtető témák és vonzzák a figyelmet, érzékeny húrokat pendíthetnek, mindenki képzeletét beindíthatják a vágy-, rém- és reményképek, az kétségtelen – de vajon az ilyen, érzelmekkel való játszmázás jelentené a hiteles tanácsadást? Még ha a születés évének pillérét vagy a Napmestert is belevesszük a történetbe, azzal is csak távolról közelíthetünk az egyéni viszonyokhoz. Akár a teljes képlet mind a nyolc jegyének vagy még több részlet megemlítésével is pusztán elemzésbe bonyolódhatunk, nem pedig az adott helyzetre vagy személyre vonatkozóan érvényes tanácsadást nyújtanánk. Ha ki is próbálnánk ilyen megközelítéseket az egyes összefüggések szemléltetésére, fontos tájékoztatni az olvasókat, hogy ez pusztán gondolatkísérlet, nem valós kiértékelés.
Az elevenen létező egyén nem azonos a képletével, a születés időpontjának kimerevített képével, éppen ezért, a hitelesség érdekében érdemes kerülni az általánosításokat, vagy legalább lehetőségekről és tendenciákról beszélni determinisztikus kijelentések helyett. No persze ezt meg a szkeptikusok imádják boncolgatni, mondván, hogy milyen jós az, aki csak feltételes módban fogalmaz... Nos, a sorsfejtés nem jóslás és a valóságban sem létezik minden körülménytől függetlenül, bizonyosan (100%-os valószínűséggel) bekövetkező esemény, legfeljebb elméletben.

3. Szimbólumok és valódi megoldások

A metafizikai gyakorlatra mindig is jellemző volt és mai napig az – olykor nagyhírű mesterek előrejelzéseiben is –, hogy a gazdag keleti hagyományból származó jelképeket előtérbe helyezik, szimbolikus összefüggések alapján osztanak tanácsot. Ez azonban a régieknél általában a lényeg leplezésére, az avatatlanok távoltartására szolgált, hogy hozzáértésük hiányában ne árthassanak másoknak. Kellő ismeretekkel és megértéssel nyilvánvalóvá válnak ezek a ködösítések.
Nyugaton nem nagyon ismerik viszont a valós hátterüket, így elkápráztató újdonságként hathat a különféle kellékek és összefüggések misztikus hatalmáról beszélni, a hiszékenyek könnyen bedőlnek az egyszerű kulturális dísztárgyak vagy hangzatos elnevezések vélelmezett hatásainak. A Távol-Keleten pedig már olyannyira része a hagyomány a mindennapi életnek, hogy az egyszerű átlagember ritkán gondolkozik el az eszközök hasznosságán, hitelességén – hiszen gyermekkora óta a csodás erejükről zengenek a mesék, reklámok, termékek, miért is kételkedne bennük. Persze ezáltal valószínűleg létrejön egy önmegerősítés, egy tudati ösztönző hatás, ami valóban átsegítheti a nehéz időszakokon az illetőt, ihletet nyújthat számára, ám ez magától az embertől és nem a tárgytól származik. Látszatmegoldás, délibáb. A placebo orvosi ereje megkérdőjelezhetetlen, mégis pusztán az elme játéka – amint az érzelmek és hit által gerjesztett hormonok és energiák eltűnnek, a hatás is a múlté lesz.

zodiakus_amulett.jpgÉsszel belátható, hogy sem a környezeti és földmágneses viszonyokat (feng shui), sem az időminőségeket (asztrológia) nem lehet szobrocskákkal vagy egyéb bűvtárgyakkal „orvosolni”. Hiába akasztunk a nyakunkba Majom-amulettet, a Tigris év „támadása” a képletünkre nem enyhül tőle, mert nem egy tárgy okozza. A qi valódi kezeléséhez qi szükséges; a testi betegségekhez testi gyógyszer; az érzelmi-szellemi zavarokhoz érzelmi-szellemi tisztaság; a jobb időminőséghez egy kedvezőbb alkalom; a rossz közeg javításához helyes térrendezés; a káros szokások leküzdéséhez megfelelő tevékenység (helyes szokás); stb. Természetesen ha a szobrocskák és bűvtárgyak kedvezőbb közeget vagy éberebb, tisztább tudatállapotot teremtenek, akkor használatuk előnyös. A lényeges kérdés: miben és hogyan segítenek?

Hasznos tud lenni a tanulásban, az összefüggések szemléltetésénél, a lényegiség megragadásánál egy-egy hagyományos elnevezés vagy találó képi ábrázolás, ugyanakkor gátat is vethet a valódi megértésnek, ha túlságosan is ragaszkodunk a névhez ill. képhez. Különösen igaz ez a hasonló ejtésű és/vagy írásjegyű, de eltérő jelentésű szavakat alkalmazó kínai nyelvre. Lásd például a yin és yang „ellentét” párjait, az állatjegyeket, az öt „elem” vagy akár a négypilléres képlet legalapvetőbb összetevőinek szakkifejezését: a hasonlatként említett fa képe megmaradt a nyugati fordításokban, téves elnevezést örökül hagyva.

Már a XVIII-XIX. században élt 任铁樵 Ren TieQiao is felhívta a figyelmet az asszociatív gondolkodás valóságtól elrugaszkodott, hitelességet sértő gyakorlatára a 滴天髓 Dī Tiān Suǐ (Cseppek az Ég velejéből) c. műhöz írt széljegyzeteiben:

竊怪命家作歌為賦, 比擬失倫, 竟以甲木為梁棟, 乙木為花果; 丙作太陽, 丁作燈燭; 戊作城牆, 己作田園; 庚為頑鐵, 辛作珠玉; 壬為江河, 癸為雨露。 相沿已久, 牢不可破, 用之論命, 誠大謬也。
Csalárd sorsfejtők1 dalokat költöttek, verseket írtak, tévútra vezető hasonlatokat az emberi viszonyokra, hogy voltaképpen a 甲 Jia fa az tetőgerenda, szelemen; a 乙 Yi fa az virág s gyümölcs; a 丙 Bing tekinthető a Napnak, a 丁 Ting pedig a lámpások fényének vagy gyertyalángnak; a 戊 Wu olyan, akár a vár(os)fal, a 己 Ji meg akár a mezők és szántóföldek; a 庚 Geng az a kemény fém, a 辛 Xin pedig olyan, mint az ékszer (igazgyöngyök s jádekövek); a 壬 Ren az folyó, folyam, a 癸 Gui az eső és harmat. Kölcsönösen egymást követik [yin és yang], de a szilárd nem lehet megszakított – a sorsfejtésben1 alkalmazni ezt, még ha igaz is, nagy tévedés.


Megjegyzések:

^ [1] A szövegben a 命 (mìng; az Ég Akarata, elrendelés, élet,
sors, végzet) mellett először a 家 jiā (szakember, szakértő) kifejezés szerepel mint a sors vagy élet szakértőire való utalás; másodszor pedig mint a sorsfejtés szakmája 論命 lùnmìng összetétellel (論 lùn: elmond, taglal, fejteget, megvitat, méltat, megtárgyal; érvel; nézet, vélemény; elmélet, eszmerendszer; értekezés).

A bejegyzés trackback címe:

http://valosagtura.blog.hu/api/trackback/id/tr925633620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.